Riga és a szecesszió

A szecesszió fővárosa

Bevallom hősiesen, hogy engem az építészet stílusok kavalkádja sohasem érdekelt túlzottan. Sokszor már én éreztem kellemetlenül magam, amikor egy „barokkról” meg „neoreneszánszról” hadováló idegenvezető jelenlétében újra és újra az óriásira nyíló, ásítástól tátongó számhoz kellett emelnem a kezem. Talán a gimis művészettörténeti órák pavlovi reflexe, nem tudom… Mindenesetre tény, hogy finoman fogalmazva sem voltam feltüzelve, amikor az egyik útikönyvben a rigai szecesszióról olvastam. Majd azt is megnézzük, ha már ott vagyunk – gondoltam, és az egész témát már jó előre a „futottak még” kategóriába soroltam. Hát pofára estem, de rendesen. Ezúttal nem az unalomtól maradt tátva a szám; elég volt ahhoz egy rövid séta az Alberta és Elizabetes ielán. Komolyan mondom, leesett az állam, mert ennyire meghökkentően extravagáns helyen én még nem jártam. Egy alkalommal még egy kukát is majdnem felborítottam, miközben az épületek homlokzatát bámultam és persze vadul csattogtattam. Sajnos a technikai háttér alacsony színvonala nem tette lehetővé az igazán jó képek készítését (zoomolni kellett volna ezerrel), így most a magam szerény módján próbálom visszaadni Riga szecessziós hangulatát.

A szecesszió a 19-20. század fordulójának jellegzetes művészeti irányzata. A latin eredetű szó elszakadást jelent, mivel hívei tagadni kívánták a hazugnak titulált korabeli main-stream irányzatokat: a historizmust (az elmúlt korok stílusainak utánzása) és az eklekticizmust (különféle korok, stílusok jegyeit vegyesen alkalmazó iskola).Kritikusai szerint giccs, hívei szerint magasművészet. A szecesszió legfőbb jellemzői: a természet újrafelfedezése, a növényi mintákra építő hullámzó ornametrika, a hangsúlyos, élénk színek alkalmazása, a merev derékszöggel szemben a lágy, gömbölyded formák preferálása. Az épületek felsőbb szintjeit gyakran virág- és állatmotívumok, esetenként groteszk emberalakok, sőt rémisztő szörnyek díszítik. Leghíresebb képviselője talán a spanyol Antoni Gaudi volt, Magyarországról Lechner Ödön, Kós Károly, az iparművészetben pedig Zsolnay Vilmos nevét lehet kiemelni.

Rigát gyakran nevezik Európa szecessziós fővárosának, mivel nincs még egy olyan hely földrészünkön, ahol ilyen tekintélyes számban és ilyen nagy arányban fordulnának elő Art Noveau épületek. Van olyan városrész (az Alberta iela – Elizabetes iela környéke), ahol az épületek 40%-a a szecesszió jegyében fogant – varázslatosan dekadens hangulatot kölcsönözve az egész negyednek. Az építészek között voltak németek, oroszok, sőt lettek is. A rigai szecesszió legkiemelkedőbb alakjai: Mikhail Eisenstein, Friedrich Scheffel és Konstantīns Pēkšens.