.

Bejegyzéseim gyarapodásával a főoldal sajnos előbb vagy utóbb átláthatatlanul hosszú lesz. A jobb oldali menüsor "Blogarchívum" linkjeit használva viszont lehetőség nyílik egyetlen, egy tetszőlegesen kiválasztott bejegyzés elolvasására is.

2010. szeptember 21., kedd

Videók

Gondoltam kipróbálom, ha már ilyet is lehet. A videók minősége sajnos nagyot romlott a feltöltés után, valószínűleg a blogspot.com tömöríti őket, hogy ne foglaljanak olyan sok helyet. Remélem azért élvezhetők lesznek, ha mást nem, a hangot lehet hallani... :)


Kalinyingrád - tengeralattjáró


Kur-félsziget 1.



Kur-félsziget 2.


Szvetlogorszk


Lett népdal Riga főterén :)


A Lívek tere Rigában


Skanzen 1.


Skanzen 2.


Skanzen 3.


Park Rigában

Riga - Skanzen

Riga egyik legnagyobb attrakciója a város keleti határában, a Jugla-tó partján megbúvó Szabadtéri Néprajzi Múzeum. A muzeológusok és néprajzkutatók egyöntetű véleménye szerint a csaknem száz hektáron, mesés környezetben elterülő rigai skanzen a világ egyik legszebb, legösszeszedettebb ilyen jellegű intézménye. Építéséhez 1924-ben fogtak hozzá azzal a céllal, hogy megőrizzenek valamit a 17-19. századi lett falusi életből. A skanzen ma már több mint száz épületnek ad otthont, Lettország régiói szerint felosztva. A gyűjtés úgy történt, hogy az épületeket kisebb-nagyobb darabokra szétszedve ideszállították, majd egyszerűen újraépítették őket – természetesen ügyelve az eredeti állapot tökéletes helyreállítására. A múzeum utcáit népviseletbe öltözött személyek népesítik be, akik bemutatják, milyen volt az élet a 20. század előtti Lettországban. Népdalokat énekelnek, ősi mesterségeket űznek és a hétköznapi élet számos egyéb mozzanatát megelevenítik a halászattól és halfüstöléstől kezdve a kenyérkészítésen át a mézpergetésig, sőt meg is lehet kóstolni ezeket az ételeket. A gyerekek réges-régi, fából faragott játékokkal játszhatnak, állatokat etethetnek; a felnőttek pedig megtudhatják, milyenek voltak régen a tisztálkodási lehetőségek és hogyan élték őseik házas életüket (ez utóbbit nem illusztrálják). Nemcsak egyszerű lakóházak, hanem templomok, szélmalmok, tanyaépületek, pajták, halászkunyhók stb. is helyet kaptak a múzeumban. Nagy élmény, kötelező program.

Lettország történelmi-néprajzi régiói. Egyesek három (lásd előző bejegyzés: 3 csillag), mások négy különálló régiót ismernek el.
 














Lett népviselet. Házigazda.


Távolban egy lív halászfalu. A lívek egy aprócska finnugor népcsoport, akik a Kolka-félszigeten, Lettország északnyugati csücskében élnek. Ők a terület büszke őslakói, ám nagyrészt asszimilálódtak a lett többségbe. Számuk ma már a háromszázat sem éri el, nyelvüket pedig alig tucatnyian beszélik.
Frissen fogott, füstölt, sózott hal - tipikus lív vacsora.

Kurzemei lakóházak és egy halászkunyhó. A nyugati partvidék a viszonylag kedvező természeti feltételeknek és a Balti-tengeri kereskedelemnek köszönhetően mindig is Lettország leggazdagabb régiója volt. A nyugat felől érkező innovációk rendszerint itt honosodtak meg legelőször, valahogy úgy, mint nálunk Sopron és Győr környékén.


Zemgalei gazdasági épület és lakóház (Dél-Lettország).


17. századi templom a Vidzeme régióból.

Vidzemei porták és mesterségek. Fafaragás és édességek mézből.




Latgalei lakóházak (Kelet-Lettország). Latgale egy külön világ. A 20. századig teljesen eltérő fejlődési utat járt be, mint a többi lett terület. A többszáz éves lengyel uralomnak köszönhetően az itteni lakosság katolikus vallású (a lettek is) és igen erős regionális identitástudattal rendelkezik. A székely-magyar vagy szerb-montenegrói relációhoz lehetne hasonlítani, de talán még annál is nagyobb az eltérés. Dialektusuk annyira markáns, hogy sokan önálló nyelvként tekintenek rá és nem mint a lett nyelv egy sajátos formájára. Klasszikusan a legelmaradottabb, legszegényebb régió Lettországban, igen vegyes etnikai képpel. Kb. fele részben lettek lakják, de mellettük oroszok, fehéroroszok, lengyelek és cigányok is élnek a régióban (a múltban ráadásul igen jelentős volt a zsidó közössége is).



Latgalei tájkép és egy katolikus templom.


Csendélet


A kosárfonás mestersége. Játékok Latgaléból.

Szélmalom és iskolapad.

Riga - Parkok és a belváros

Riga óvárosát kelet és észak felől parkok egész láncolata öleli körül, melyek jó időben telis-tele vannak zsivajgó gyerekekkel, fűben heverésző egyetemistákkal, andalgó párocskákkal, ultizó/sakkozó nyugdíjasokkal, meg persze bámészkodó turistákkal. A Bastejkalns nevű parkon a Daugava folyó egy mesterséges csatornája folyik keresztül: ezen hajókázni, vízibiciklizni, sőt horgászni is lehet. A többi parkban szobrok, szökőkutak, játszóterek, kávézók kaptak helyet, az Esplānade parkban pedig egy komplett mini-vidámpark üzemel. A parkokat nevezetes épületek szegélyezik, pl. a Nemzeti Színház, az Operaház, a Művészeti Akadémia, ill. itt emelkedik Lettország egyik jelképe, az őrök által vigyázott Szabadság Emlékmű is. A belvárosi utcák és parkok megdöbbentően tiszták (még eldobott cigarettacsikket is alig-alig látni), és az épületek homlokzatán sem találni semmi kivetnivalót. Mi magyarok mindig Ausztriára és Németországra mutogatunk, hogy mit hogyan kéne csinálni, aztán persze megnyugszik a lelkiismeretünk, amikor eszünkbe jut: ők mennyiből és mi mennyiből... Azonban szembe kell nézni azzal a fura és alighanem kényelmetlen ténnyel, hogy tisztaság és igényesség szempontjából nemcsak Nyugat-Európától, hanem a két évtizede még Szovjetuniónak nevezett (és valljuk be: egy picit lenézett) Észt- és Lettországtól is messze le vagyunk maradva.


Basejkalns Park








Vērmanes és Esplanāde Park


Nemzeti Színház


Szabadság-emlékmű (a 3 csillag Lettország 3 régióját szimbolizálja) és a Laima-óra (a legpatinásabb rigai csokigyár réges-régi órája).


A Művészeti Akadémia és az egyetem főépülete


Az ortodox Katedrális és környéke


Belvárosi utcarészlet


Kedvenc kis faházaim - mindenhol ott vannak. Belvárosi hangulat