Kaunas - Litvánia második fővárosa

Litvánia második, egyúttal a Baltikum negyedik legnagyobb települése, lakosságszáma nem sokkal marad el a fővárosétól: Vilniusban kb. félmillióan, Kaunasban 360 ezren élnek. A két város rivalizálásának történelmi hagyománya van, olyannyira, hogy a kaunasiak mind a mai napig a saját településüket tekintik Litvánia igazi fővárosának. Sok szempontból igazuk van. Elég a térképre tekinteni: Vilniusszal ellentétben, mely kifejezetten előnytelen földrajzi pozíciót foglal el (alig 30 km-re található a fehérorosz határtól), Kaunas az ország szívében fekszik. Érinti a Varsót Helsinkivel összekötő, nemzetközi jelentőségű főút (Via Baltica), mely a fővárost majd’ 100 km-re elkerüli. Jellemző példa továbbá, hogy a legnagyobb európai fapados légitársaság, a Ryanair is Kaunasba helyezte székhelyét és nem Vilniusba. A népesség összetétele is alátámasztja ezen állítást: míg a fővárosban tíz emberből legalább négy más nemzetiségű és anyanyelvű, addig Kaunast 94%-ban litvánok lakják. 

A két legnagyobb litván folyó, a Nemunas és Neris találkozásánál alapított Kaunas két dolog miatt vált nevezetessé az 1400-as évek végére: egyrészt a Német Lovagrend ellen vívott sikeres csatáiról, másrészt virágzó folyami kereskedelméről, melynek révén még a Hanza kereskedelembe is bekapcsolódhatott. A következő évszázadokban ugyanazon történelmi-demográfiai folyamatok formálták arculatát, mint Vilniusét. Ennek tudható be, hogy a 19. század végére a litvánok aránya 6% alá zuhant. Kaunas relatív többségét zsidók alkották (35%), nem sokkal megelőzve az oroszokat (26%) és a lengyeleket (23%). A németek aránya csupán 5% volt, de ők igen fontos szerepet töltöttek be a város kereskedelmi, politikai életében. 

A két világháború között, amikor Vilnius Lengyelországhoz tartozott, Kaunast nevezték ki Litvánia ideiglenes fővárosává. A rendkívül színes nemzetiségi paletta 1941 után végleg kifakult; olyannyira, hogy Vilniussal ellentétben (ahol a zsidók és beloruszok kivételével azért több-kevésbé megmaradt a nagyfokú diverzitás) Kaunas rohamléptékben ellitvánosodott.

Eddigi utazásaim során számomra az egyik legkellemesebb csalódást Kaunas jelentette. Objektív szempontokat figyelembe véve be kell látni: óvárosa feleannyira sem impozáns és negyadannyira sem híres, mint Vilniusé, ugyanakkor nagyságrendekkel otthonosabb és sokkal, de sokkal barátságosabb annál. Itt nyomát sem találni a fényűző hivalkodásnak, és pont ez a visszafogottság, szolid elegancia tetszett meg benne. Habár csak néhány órám volt bebarangolni az óvárost, hamar megbizonyosodtam arról, hogy a kaunasiak nem a levegőbe beszélnek: aki  az igazi Litvániára kíváncsi, annak mindenekelőtt ide, a "leglitvánabb" városba kell ellátogatnia!

1. Laisvés aléja. A 19. században kialakított, csaknem két km hosszú, nyílegyenes sétálóutca a nyáresti kaunasi korzózás elsőszámú színhelye. 

2. Nagy Vytautas-emlékmű. A "Litván hatalom megteremtőjének" bronzszobra büszkén feszít a legyőzött orosz, lengyel, tatár és német katona alakja fölött.

Szent Mihály arkangyal temploma. A neobizánci stílusú épület 1895-ban épült, eredetileg a pravoszláv oroszok számára. A szovjet hatóságok bezáratták és csak 1991-ben nyitott ki ismét, azonban már katolikus imaházként.

Vilniuaus gatvé. Kaunas talán leghangulatosabb óvárosi sétálóutcája, takaros 17-19. századi polgárházakkal.

Német kereskedőcsaládok 16. századi téglaházai. A legszebb épületsor Kaunasban.

1. A Városház tér déli oldala. Kaunas szíve, vásárok, koncertek és egyéb kulturális rendezvények fő színhelye.

2. Az északi oldal. Középen az egytornyú Szent Péter és Pál-bazilika a 17. századból.

A Városház tér két szimbóluma.

1. Városháza: az 53 méter magas, gyönyörűséges épület 1543 óta áll a helyén és jelenleg a kaunasi házasságkötő teremnek ad otthont. Nem rossz...

2. Szent Ferenc jezsuita templom, kolostor és papnevelde.

1. Perkūnas-ház. A 15. századi gótikus téglaépítmény a legenda szerint egy ősi pogány szentély, Perkūnas (a mennydörgés istene) szentélyének helyén épült.

2. Vytautas-templom. A Nemunas partján álló imaház a téglagótika második legszebb emléke a vilniusi Szent-Anna-templom után.

Idő hiányában sajnos nem jutottam el további nevezetességekhez, pl. a kaunasi várhoz, a híres Ördög-múzeumba és az ún. Kliencedik erődbe. Utóbbit akár a "litván Terror házának" is nevezhetnénk: a 19. századi építményben előbb a nácik rendeztek be koncentrációs tábort, majd a szovjetek használták börtönként. Ma a budapestihez hasonlóan múzeum mutatja be az erőd sötét 20. századi múltját.

Trakai

Trakai történelmének fénykora az 1300-as évek végére esik. Gediminas nagyfejedelem fiai, Algirdas és Kestutis 1345-1377 között párban uralkodtak: előbbi Vilniusban székelt és a keleti területeket igazgatta, utóbbi Trakaiban rendezte be udvarát, és nyugat felé tekintett. Később a legendás Vytautas nagyfejedelem építtette azt a várat, melynek rekonstruált változata ma is megtekinthető. 

Vytautas volt az is, aki az akkor litván fennhatóság alatt álló Krím-félszigetről  tatárokat hívott trakai udvarába testőröknek. A karaimok (vagy karaiták) leszármazottai  -  szokásaikat, nyelvüket, vallásukat megtartva - a mai napig Trakaiban élnek, bár számuk az elmúlt évtizedekben sajnos drasztikusan lecsökkent: ma kb. 300-an lehetnek. Etnikai értelemben egy török eredetű népcsoportról van szó, nyelvük a karacsájhoz, balkárhoz hasonló, vallásuk pedig a judaizmus egy speciális formája. Elutasítják a Misna és a Talmud szavait, csupán a Tórát tekintik szent könyvüknek. Tradicionális ételük a kybynai, egy  vastag, ropogós tészta hússal és ízlés szerint más egyébbel megtöltve. A házaikon  hagyományosan három ablak van: egy az Istennek, egy a családnak, s tiszteletük jeléül egy Vytautasnak.

A másik apró népcsoportot a tatárok jelentik. Őseik az Arany Horda (középkori mongol állam a mai Ukrajna és Dél-Oroszország területén) kaganátusaiból vándoroltak Litvániába az 1300-as évek elején. Kiváló harcosok voltak, akik hosszú évszázadokig hűen szolgálták a litván államot. Bár az 1700-as években a legtöbbjük kivándorolt, elsősorban a Török Birodalomba, sokan a maradás mellett döntöttek. Napjainkban 2500 tatár él Litvániában. Döntő többségük már a litvánt vallja anyanyelvének, de tartja muzulmán hitét. Egy érdekesség: Charles Bronson színész egy Amerikában élő, de Litvániából származó tatár családban született, így ő tekinthető a világ legismertebb tatárjának.

Madártávlat

 

1. Trakai szigete(i) egy középkori festményen.

2. Csinos lakóházak Trakai főutcáján.

1. A karaimok háromablakos házai.

2. Karaim imaház, a "kanessa".

1. Egy karaim étteremben.

2. Specialitásuk a kybynai.

1. Tradicionális tatár viselet.

2. Karaim szobabelső.

1. A vár felé.

2. Két csónak: egy litván meg egy hitvány.

1. Trakai vára a litván esküvői fényképek rendszeres díszlete. Ottjártamkor legalább négy menyasszonyt számoltam össze.

2. A vár kívülről...

 

...és belülről. Az erődítmény a 20. századra gyakorlatilag teljesen leamortizálódott. Felújítása (értsd: újjáépítése) 1952-ben kezdődött és még ma is tart.

Mire indultam, még a nap is kisütött.

Vilnius - óváros (3)

Zsidónegyed

Vilniust a második világháború előtt gyakran nevezték "Észak Jeruzsálemének", mivel a zsidók összlakossághoz viszonyított arányszáma semelyik más európai nagyvárosban nem volt olyan magas, mint itt. 1916-ban már több, mint 60.000-en (más források szerint csaknem 100.000-en) éltek a városban, a népesség legalább 44%-át adva. Döntő többségük egy tömbben, a város többi lakójától szinte hermetikasan elzárt világban élt, méghozzá az óváros kellős közepén. A vilniusi zsidónegyed valóságos város volt a városban. Voltak, akik hosszú éveket leéltek úgy, hogy el sem hagyták a keskeny, kanyargós, zsúfolt sikátorokból álló gettó területét. Álljon itt egy rövid részlet egy korabeli, nyugat-európai feljegyzésből. "Olyan érzésem van, mintha időjárástól függetlenül állandóan sötét felhők lebegnének e tetők felett. Ezek a komor utcák valósággal klausztrofóbiát ébresztenek a nyugati emberben. Minden érzékszerv lázad a kavargó kultúrsokk ellen. A szem nyomort lát, a fül különös, disszonáns hangokat hall, és az orr - ó az orr! - az ember úgy érzi, mintha személyesen inzultálnák."

A második világháború előtt Vilnius Európa legvirágzóbb zsidó közösségét mondhatta magáénak: 96 zsinagóga, hat jiddis nyelvű napilap, saját könyvtárak, színházak  stb. működtek a városban. Történt mindez úgy, hogy gyakorlatilag semmilyen kontaktust nem létesítettek a külvilággal; a lengyel, a litván és a zsidó kultúra egy időben, egy városban, de valójában tökéletesen elszigetelten fejlődött. Alig-alig akadt olyan kívülálló, aki  ismerte volna a zsidók kultúráját, de az igazából nem is nagyon érdekelt senkit. A legtöbben csak legyintettek e csodabogarakra és a legkisebb érdeklődést sem tanúsítottak irántuk, de igaz volt ez fordítva is. Mint utóbb kiderült, ez a távolságtartás végzetesnek bizonyult. 
A zsidó népirtás megítélése mind a mai napig igen kényes kérdés és heves viták gyújtópontja Litvániában. A második világháború előtti Baltikum marginális antiszemitizmussal jellemezhető, a zsidóellenes közhangulatot csak a szovjet annexió kegyetlenkedései korbácsolták fel. Mivel a helyi kommunista mozgalmakban és pártokban a zsidók többszörösen felülreprezentáltan voltak jelen (a párt egészét tekintve ez 50%-ot jelent), sok litván egyenlőségjelet tett az izraelita és a kommunista közé, és hazaárulással bélyegezte meg őket. Amihez egyébként maguk a zsidók is szolgáltattak „alapanyagot”, hiszen pl. a szovjet tankok begördülését Litvánia-szerte virágesővel fogadták. Szóval a litvánok finoman fogalmazva sem tettek meg mindent a zsidók lemészárlásának megakadályozásáért, amire  végül 1943-ban került sor. Egy kultúra örökre eltűnt a történelem ködében... Emléküket a vilniusi zsidó gettó néhány utcácskája és egyetlen épen maradt zsinagógája őrzi.

1. Úton az egykori zsidó gettó felé.

2. Vilnius egyetlen zsinagógája.

Táblák jelölik az egykori gettó pontos helyét, olykor fura kontrasztot képezve a XXI. századdal.

A zsidónegyed régen.

És talán pont ugyanott ma.

Múlt.

Jelen. Az elmúlt években nagyszabású munka kezdődött az lepusztult városrész rehabilitálására: ma már elegáns üzletek és drága éttermek szegélyezik a Žydų gatvé (Zsidó utca) környéki sikátorokat.

 

A Vilniusi Egyetem. Európa egyik legrégibb és legpatinásabb egyetemét Báthory István magyar-lengyel-litván király alapította 1579-ben. Hatalmas alapterületen fekszik, 13 udvarával valóságos labirintust alkot.

1. Vilniusi hangulat.
2. A litván köztársasági elnök palotája.

1. Hazafelé.

2. Alkonyatkor a Hajnal-kapunál, jégesőben.