Videók

Gondoltam kipróbálom, ha már ilyet is lehet. A videók minősége sajnos nagyot romlott a feltöltés után, valószínűleg a blogspot.com tömöríti őket, hogy ne foglaljanak olyan sok helyet. Remélem azért élvezhetők lesznek, ha mást nem, a hangot lehet hallani... :)

Kalinyingrád - tengeralattjáró

Kur-félsziget 1.

Kur-félsziget 2.

Szvetlogorszk

Lett népdal Riga főterén :)

A Lívek tere Rigában

Skanzen 1.

Skanzen 2.

Skanzen 3.

Park Rigában

Riga - Skanzen

Riga egyik legnagyobb attrakciója a város keleti határában, a Jugla-tó partján megbúvó Szabadtéri Néprajzi Múzeum. A muzeológusok és néprajzkutatók egyöntetű véleménye szerint a csaknem száz hektáron, mesés környezetben elterülő rigai skanzen a világ egyik legszebb, legösszeszedettebb ilyen jellegű intézménye. Építéséhez 1924-ben fogtak hozzá azzal a céllal, hogy megőrizzenek valamit a 17-19. századi lett falusi életből. A skanzen ma már több mint száz épületnek ad otthont, Lettország régiói szerint felosztva. A gyűjtés úgy történt, hogy az épületeket kisebb-nagyobb darabokra szétszedve ideszállították, majd egyszerűen újraépítették őket – természetesen ügyelve az eredeti állapot tökéletes helyreállítására. A múzeum utcáit népviseletbe öltözött személyek népesítik be, akik bemutatják, milyen volt az élet a 20. század előtti Lettországban. Népdalokat énekelnek, ősi mesterségeket űznek és a hétköznapi élet számos egyéb mozzanatát megelevenítik a halászattól és halfüstöléstől kezdve a kenyérkészítésen át a mézpergetésig, sőt meg is lehet kóstolni ezeket az ételeket. A gyerekek réges-régi, fából faragott játékokkal játszhatnak, állatokat etethetnek; a felnőttek pedig megtudhatják, milyenek voltak régen a tisztálkodási lehetőségek és hogyan élték őseik házas életüket (ez utóbbit nem illusztrálják). Nemcsak egyszerű lakóházak, hanem templomok, szélmalmok, tanyaépületek, pajták, halászkunyhók stb. is helyet kaptak a múzeumban. Nagy élmény, kötelező program.

Lettország történelmi-néprajzi régiói. Egyesek három (lásd előző bejegyzés: 3 csillag), mások négy különálló régiót ismernek el.

 














Lett népviselet. Házigazda.

Távolban egy lív halászfalu. A lívek egy aprócska finnugor népcsoport, akik a Kolka-félszigeten, Lettország északnyugati csücskében élnek. Ők a terület büszke őslakói, ám nagyrészt asszimilálódtak a lett többségbe. Számuk ma már a háromszázat sem éri el, nyelvüket pedig alig tucatnyian beszélik.

Frissen fogott, füstölt, sózott hal - tipikus lív vacsora.

Kurzemei lakóházak és egy halászkunyhó. A nyugati partvidék a viszonylag kedvező természeti feltételeknek és a Balti-tengeri kereskedelemnek köszönhetően mindig is Lettország leggazdagabb régiója volt. A nyugat felől érkező innovációk rendszerint itt honosodtak meg legelőször, valahogy úgy, mint nálunk Sopron és Győr környékén.

Zemgalei gazdasági épület és lakóház (Dél-Lettország).

17. századi templom a Vidzeme régióból.

Vidzemei porták és mesterségek. Fafaragás és édességek mézből.

Latgalei lakóházak (Kelet-Lettország). Latgale egy külön világ. A 20. századig teljesen eltérő fejlődési utat járt be, mint a többi lett terület. A többszáz éves lengyel uralomnak köszönhetően az itteni lakosság katolikus vallású (a lettek is) és igen erős regionális identitástudattal rendelkezik. A székely-magyar vagy szerb-montenegrói relációhoz lehetne hasonlítani, de talán még annál is nagyobb az eltérés. Dialektusuk annyira markáns, hogy sokan önálló nyelvként tekintenek rá és nem mint a lett nyelv egy sajátos formájára. Klasszikusan a legelmaradottabb, legszegényebb régió Lettországban, igen vegyes etnikai képpel. Kb. fele részben lettek lakják, de mellettük oroszok, fehéroroszok, lengyelek és cigányok is élnek a régióban (a múltban ráadásul igen jelentős volt a zsidó közössége is).

Latgalei tájkép és egy katolikus templom.

Csendélet

A kosárfonás mestersége. Játékok Latgaléból.

Szélmalom és iskolapad.

Riga - Parkok és a belváros

Riga óvárosát kelet és észak felől parkok egész láncolata öleli körül, melyek jó időben telis-tele vannak zsivajgó gyerekekkel, fűben heverésző egyetemistákkal, andalgó párocskákkal, ultizó/sakkozó nyugdíjasokkal, meg persze bámészkodó turistákkal. A Bastejkalns nevű parkon a Daugava folyó egy mesterséges csatornája folyik keresztül: ezen hajókázni, vízibiciklizni, sőt horgászni is lehet. A többi parkban szobrok, szökőkutak, játszóterek, kávézók kaptak helyet, az Esplānade parkban pedig egy komplett mini-vidámpark üzemel. A parkokat nevezetes épületek szegélyezik, pl. a Nemzeti Színház, az Operaház, a Művészeti Akadémia, ill. itt emelkedik Lettország egyik jelképe, az őrök által vigyázott Szabadság Emlékmű is. A belvárosi utcák és parkok megdöbbentően tiszták (még eldobott cigarettacsikket is alig-alig látni), és az épületek homlokzatán sem találni semmi kivetnivalót. Mi magyarok mindig Ausztriára és Németországra mutogatunk, hogy mit hogyan kéne csinálni, aztán persze megnyugszik a lelkiismeretünk, amikor eszünkbe jut: ők mennyiből és mi mennyiből... Azonban szembe kell nézni azzal a fura és alighanem kényelmetlen ténnyel, hogy tisztaság és igényesség szempontjából nemcsak Nyugat-Európától, hanem a két évtizede még Szovjetuniónak nevezett (és valljuk be: egy picit lenézett) Észt- és Lettországtól is messze le vagyunk maradva.


Basejkalns Park

Vērmanes és Esplanāde Park

Nemzeti Színház

Szabadság-emlékmű (a 3 csillag Lettország 3 régióját szimbolizálja) és a Laima-óra (a legpatinásabb rigai csokigyár réges-régi órája).

A Művészeti Akadémia és az egyetem főépülete

Az ortodox Katedrális és környéke

Belvárosi utcarészlet

Kedvenc kis faházaim - mindenhol ott vannak. Belvárosi hangulat

Riga és a szecesszió

A szecesszió fővárosa

Bevallom hősiesen, hogy engem az építészet stílusok kavalkádja sohasem érdekelt túlzottan. Sokszor már én éreztem kellemetlenül magam, amikor egy „barokkról” meg „neoreneszánszról” hadováló idegenvezető jelenlétében újra és újra az óriásira nyíló, ásítástól tátongó számhoz kellett emelnem a kezem. Talán a gimis művészettörténeti órák pavlovi reflexe, nem tudom… Mindenesetre tény, hogy finoman fogalmazva sem voltam feltüzelve, amikor az egyik útikönyvben a rigai szecesszióról olvastam. Majd azt is megnézzük, ha már ott vagyunk – gondoltam, és az egész témát már jó előre a „futottak még” kategóriába soroltam. Hát pofára estem, de rendesen. Ezúttal nem az unalomtól maradt tátva a szám; elég volt ahhoz egy rövid séta az Alberta és Elizabetes ielán. Komolyan mondom, leesett az állam, mert ennyire meghökkentően extravagáns helyen én még nem jártam. Egy alkalommal még egy kukát is majdnem felborítottam, miközben az épületek homlokzatát bámultam és persze vadul csattogtattam. Sajnos a technikai háttér alacsony színvonala nem tette lehetővé az igazán jó képek készítését (zoomolni kellett volna ezerrel), így most a magam szerény módján próbálom visszaadni Riga szecessziós hangulatát.

A szecesszió a 19-20. század fordulójának jellegzetes művészeti irányzata. A latin eredetű szó elszakadást jelent, mivel hívei tagadni kívánták a hazugnak titulált korabeli main-stream irányzatokat: a historizmust (az elmúlt korok stílusainak utánzása) és az eklekticizmust (különféle korok, stílusok jegyeit vegyesen alkalmazó iskola).Kritikusai szerint giccs, hívei szerint magasművészet. A szecesszió legfőbb jellemzői: a természet újrafelfedezése, a növényi mintákra építő hullámzó ornametrika, a hangsúlyos, élénk színek alkalmazása, a merev derékszöggel szemben a lágy, gömbölyded formák preferálása. Az épületek felsőbb szintjeit gyakran virág- és állatmotívumok, esetenként groteszk emberalakok, sőt rémisztő szörnyek díszítik. Leghíresebb képviselője talán a spanyol Antoni Gaudi volt, Magyarországról Lechner Ödön, Kós Károly, az iparművészetben pedig Zsolnay Vilmos nevét lehet kiemelni.

Rigát gyakran nevezik Európa szecessziós fővárosának, mivel nincs még egy olyan hely földrészünkön, ahol ilyen tekintélyes számban és ilyen nagy arányban fordulnának elő Art Noveau épületek. Van olyan városrész (az Alberta iela – Elizabetes iela környéke), ahol az épületek 40%-a a szecesszió jegyében fogant – varázslatosan dekadens hangulatot kölcsönözve az egész negyednek. Az építészek között voltak németek, oroszok, sőt lettek is. A rigai szecesszió legkiemelkedőbb alakjai: Mikhail Eisenstein, Friedrich Scheffel és Konstantīns Pēkšens.