Ventspils Lettország elsőszámú kikötője és egyúttal a kurzemei régió második legnépesebb városa. 43 000 lakosának 55%-a lett, 39%-a pedig orosz, fehérorosz vagy ukrán. Ventspils története kísértetiesen hasonlít Liepājáéra, azzal a fontos különbséggel, hogy egészen a második világháborúig nagyságrendekkel kisebb lélekszámú település volt annál. A szovjet időkben jégmentes kikötőjének forgalma szép lassan lehagyta a konkurens Liepājáét, sőt a rendszerváltás után tovább növelte előnyét. Napjainkban Riga után Lettország második leggazdagabb és legdinamikusabban fejlődő városának számít, amely igencsak megtollasodott modern olajkikötőjének (a "fekete arany" Oroszországból érkezik) és fejlett, optimális kapacitású ipari szektorának köszönhetően. Ez meg is látszik rajta. Az utcák tiszták (mit tiszták, patyolattiszták! nem hogy enni, de műteni lehetne rajtuk), a középületek külleme kifogástalan, a parkokat szobrok, szökőkutak szegélyezik, homokdűnés tengerpartja pedig néhány éve megkapta a kék zászló kitüntetést, mely rang csak a legtisztább strandoknak jár. Maga a város egyébként nem tartogat különösebben nagy attrakciót; nincsenek híres szülöttei és messzeföldön ismert építészeti műalkotásai. Friss levegőjű, békés kisváros - pasztellszínű házakkal, aprócska óvárossal és mindenhová biciklivel közlekedő, feltűnően fitt lakosokkal. Itt található az ország legnagyobb akvaparkja és vidámparkja, az egyik legmodernebb korcsolya- és kosárlabdacsarnoka (a női kosarasok a legjobbak közé tartoznak Európában), és egy sor egyéb sporttevékenység is űzhető a floorballtól kezdve a görkorcsolyázásig. A floorball egyébként különösen népszerű sportág Lettországban, a nagy világversenyeken rendszerint ott találjuk az első négy helyezett között mind a női, mind a férfi válogatottat.
1. Piactér, középen a városházával.
2. Ventspils egyik jelképe: a bordóra festett, kedves kis óratornyocska - óránkénti harangjátékkal.
A Piactér környéke.
1. Szent Miklós evangélikus templom 1853-ból.
2. A Livóniai Lovagrand 13. századi, fejújított vára. 
2002-ben Ventspilsbe is ellátogatott a világhírű tehénparádé. 1-2 jószág aztán valahogy örökre a városban rekedt - egy kis vidámságot csempészve a helyiek szürke hétköznapjaiba. Sokszor a legváratlanabb pillanatban és a leglehetetlenebb helyen bukkannak fel a bocik: van óriási és törpeméretű, tarka és egyszínű, kofferformájú és alpinista (lásd a képeket). Tényleg mókásak...
Ostgals
Ventspils egyik leghangulatosabb kerülete, mely a tengerpart és az óváros közötti területet foglalja el. Az első telepesek csak a 19. század közepén vették birtokba azzal a céllal, hogy megkössék a dűnékbe rendeződő futóhomokot. Mivel a házak egyszerre, gyakorlatilag ugyanazon alapanyagból (fából, ritkábban téglából) épültek, a bájosan vidékies hangulatú lakóövezet egységes arculattal bír, mely szerencsére alig változott az évtizedek alatt.
Lettország legtisztább tengerpartja és jómagam.
Tipikus utcaképek: egy a bel-, egy pedig a kertvárosból.
Ventspilsi lakótelep - egészen barátságos.
Két remek példa arra, hogy egy-egy kreatív ötlet miként tud életet lehelni egy-egy, amúgy nem feltétlenül fotogén utcaképbe. Úgy tűnik, az ördög valóban a részletekben rejlik: valahogy így kell élhető és szerethető kisvárost faragni egy egyébként átlagos településből.
1. A ventspilsi fotók egyik leggyakoribb témája: a lett nemzeti bobcsapat Európa-bajnokságot nyert bobjai.
2. Tiszta utca, rendes ház, színes virágládák. Hogy volt-e értelme pénzt pazarolni minderre? Lefotóztam, feltettem a blogra és elkezdtem Ventspils jó hírét terjeszteni. Így kell elkezdeni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése