Baltijas Valstis (a balti államok): Kur-félsziget, Szvetlogorszk

Bejárt útvonalam a Kalinyingrádi Területen

A Kur-földnyelv

KUR-FÉLSZIGET (Kurföldi-túrzás, Kurónia-földnyelv)

Túlzás nélkül állíthatom, hogy a leggyönyörűbb természeti képződmény, amit életemben láttam!

A kialakulásáról röviden. A turzások sekély tengerpartokon képződnek: ott, ahol a partra kifutó hullámok elveszítik hordalékszállító mozgási energiájukat és a törmelékanyagot a fenéken felhalmozzák. Minden, a turzásra futó hullám újabb anyagszemcséket rak le, mielőtt a víz visszafolyna a tengerbe. Ez a hordalék idővel meghaladja a tenger szintjét. A puszta homokot a szél ezután dűnékbe rendezi, így a turzás tovább és tovább magasodik.

A Kur-félsziget 98 km hosszú, 0,5-2 km széles földnyelv, amely Zelenogradsznál kezdődik és északon Klaipédánál ér véget. Jelenleg Litvánia és Oroszország osztozik rajta kb. fele-fele arányban; nyugaton a Balti-tenger, keleten a Kur-öböl mossa partjait. Felszínének több, mint 70%-át sűrű fenyvesek és kb. 25%-át homokdűnék alkotják. Jelenleg az orosz oldalon három, litván oldalon hét falu létezik. Azért fontos kihangsúlyozni a "jelenleg" szót, mert a futóhomok a múltban már több falut is maga alá temetett. Az elmúlt évszázadok folyamatos fakitermelése miatt azonban veszélybe került a turzás léte: drasztikus beavatkozásra (erdőtelepítésekre, védőhálókra stb.) volt szükség, hogy megkössék a "balti Szaharát". Nemzeti parknak nyilvánították, sőt 2000-ben felkerült az UNESCO világörökségek listájára is! A pusztulást sikerült lelassítani, ám megakadályozni nem: évente kb. 1 métert araszol a homok a víz felé, így szépen lassan eltűnik majd a Balti-tengerben.
A Kur-félszigeten egy szervezett körút keretében jártam. Megnéztük a nemzeti park múzeumát, egy madárgyűrűző állomást, a híres "Táncoló erdőt" (fura törzsű fák) és sok helyen megálltunk fényképezni.

A Balti-tenger partján

Madárfogó háló

"Táncoló erdő"

Róka

Fenyvesek

Dűnék (1)

Dűnék (2) - itt látható, milyen vékony
a félsziget. Jobb oldalon a Kur-öböl,
bal oldalon a Balti-tenger vize csillog.

Dűnék (3)

Tengerpart

SZVETLOGORSZK (Rauschen)
A Kalinyingrádi Terület legnagyobb tengerparti üdülővárosa. Állandó lakosainak száma kb. 10 000 fő, de nyáron ez a sokszorosára is duzzadhat. Strandja egy 50-60 méter magas meredek part tövében található, ahová liften és libegőn is le lehet jutni a belvárosból. Szvetlogorszk városát nemcsak a háború, hanem valami különös okból kifolyólag a szovjet vezetők is megkímélték, így nagyon sok 19. század végi- 20. század eleji német üdülővilla maradt épen - egészen bájos hangulatot kölcsönözve a településnek, ami híres továbbá melegfürdőházairól is.
A partot, ahol Szvetlogorszk található, egyébként Borostyánpartnak is nevezik, mivel itt található a világ legnagyobb borostyánkészlete (állítólag a Kalinyingrádi Terület és Litvánia rendelkezik a Föld teljes borotyánvagyonának 95%-ával). A nagyobb viharok után reggelente a helyi lakosok hálóval a kezükben ellepik a partot borostyánt kutatva a víz által kimosott hordalékban. Fáradozásaik nem hiábavalóak: országszerte úton-útfélen borostyánárusok kínálják portékáikat. Nem mellékesen pedig egy közeli faluban, Jantranijban működik a világ egyetlen borostáynkőbányája... Érkezésemkor sajnos elég nagy vihar és eső fogadott, így sajnos nem igazán volt lehetőségem bebarangolni Szvetlogorszkot.