Baltijas Valstis (a balti államok): Riga

Riga térképe

Az óváros

Története

Nem sok település mondhatja el magáról, hogy már születésének pillanatában fővárosi címmel bírt. Riga igen. Amikor 1201-ben a brémai Albert von Buxhoeveden püspök megalapította, rögtön a Kardtestvérek Rendjének (később Német Lovagrend) legfontosabb támaszpontjává nevezte ki. Ezután gyakorlatilag töretlen fejlődésről beszélhetünk; az észak német területekről érkező telepesek – busás hasznot húzva az Oroszország és a Nyugat közti kereskedelemből – már a középkor végére virágzó Hanza-várossá emelték Rigát. 1541-ben előbb a Lengyel, aztán 1621-ben a történelmének legszebb napjait élő Svéd Birodalom foglalta el, majd 1710-ben kilenc hónapi ostrom után Nagy Péter orosz csapatai kaparintották meg. A legsúlyosabb kárt azonban Napóleon okozta Rigának, méghozzá úgy, hogy sem ő, sem a serege még csak a kislábujját sem tette be a városba. Az eset tragikomikus. 1812-ben egy sasszemű őr porfelhőt pillantott meg a távolban, mire ő mint a fába szorult féreg, tutulni kezdett a trombitájába. Riadót fújt, mivel úgy vélte, Napóleon csapatai közelednek (akik egyébként valóban arrafelé garázdálkodtak akkoriban). Az oroszok a felperzselt föld taktikájával védekeztek a hódítókkal szemben: nagy sietségükben négy templomot, 700 házat, 35 középületet és temérdek gabonaföldet gyújtottak fel városszerte, hogy útját állják Napóleon hordájának. Aztán kiderült, hogy a porfelhőt egy marhacsorda okozta...

Érdekes azonban, hogy e zűrzavaros időszak csak átmeneti megtorpanást jelentett a város fejlődésében: a 19. századra Riga a Baltikum leggazdagabb településévé, a világ legforgalmasabb faárukikötőjévé és nem mellékesen Oroszország harmadik legnépesebb városává vált Szentpétervár és Moszkva után. Belvárosában hagyományosan szinte kizárólag gazdag német kereskedők, külvárosaiban pedig zömmel zsidók, ill. oroszok éltek. A nyomorúságos jobbágyéletet megelégelő lettek csak az 1800-as évek elején kezdtek Rigába szállingózni, ami a század végére aztán tömeges bevándorlássá alakult. Az első és második világháborúban súlyos károkat szenvedett, belvárosának egy része örökre megsemmisült. A szovjet érában tovább erősítették a város hagyományosan igen erős nehézipari profilját; a munkásokat pedig a Szovjetunió legkülönbözőbb területeiről toborozták össze (a város lakosságának többségét még ma is oroszok alkotják, a lettek aránya mindössze 42%).

Hangulata

Ha egy turista ma Lettország fővárosába érkezik, ebből már szinte semmit sem tapasztal. Felejtsük el a szovjet múltat: Riga egy fiatalos, lüktető metropolisz, elegáns, hangulatos és megdöbbentően tiszta belvárossal, ami nem mellesleg az UNESCO világörökség része. Az egyik útikönyv charme-osnak nevezi Rigát – alighanem ez a legtalálóbb kifejezés, ami ráaggatható Lettország fővárosára.

Ám vigyázat: sok turisztikai kiadványban ódákat zengnek Riga középkori hangulatú óvárosáról, amit én egy kicsit barokkos túlzásnak tartok. Tudniillik az épületek döntő többsége – beleértve az elsőszámú turisztikai attrakciókat is – a 17-19. században épült, a konkrétan középkori (értsd 1500-as évek előtti) momentum olyan ritka, mint a fehér holló. Az egyedi atmoszférával nincs baj, sőt megkockáztatom: Rigát Európa leghangulatosabb (!) városai között kell számon tartanunk, de a „középkorinál” megint csak kilóg a lóláb. A macskaköves sikátorokban, a forgalmas kis terecskéken valóban tetten érhető egyfajta kellemesen autentikus ("középkorias"?) légkör, de igazi középkori épületek híján hiba lenne kategorikusan kijelenteni, hogy a rigai óváros egészét úgy en bloc a középkori hangulat hatja át. Amivel nincs is semmi baj, mert nem kötelező annak lennie, csak helyén kell kezelni a fogalmakat...

Az egyetlen dolog, ami igazán komoly nemtetszést vált ki belőlem, az a modern épületek megjelenése Riga óvárosában. Nem tudom, nekem valahogy nem illik össze egy négyszáz éves fagerendás ház egy ultramodern business centerrel. Azt mondják a helyiek: építészeti szempontból a rendszerváltás utáni húsz esztendő több sebet ejtett a történelmi belváros egységes szövetén, mint a szovjet éra csaknem öt évtizede. A helyzet súlyosságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az UNESCO figyelmeztette Rigát: leveszi listájáról, ha nem állítja le sürgősen a bevásárlóközpontok és üvegpaloták építését.

Nem tudom, hogy használta-e már valaki ezt a kifejezést (én még nem hallottam), de szerintem Riga tipikusan férfias, Tallinn pedig kifejezetten nőies város. Nehéz megmagyaráznom, hogy miért. Hasonló kategória, hasonló hangulat, de mégis teljesen más a kettő. Rigát valahogy markáns, zömök, ugyanakkor elegáns városnak érzem, míg Tallinn (róla nemsokára...) kecsesebbnek, játékosabbnak és egy picit vidámabbnak tűnt.

Mindent összevetve Riga gyönyörű, hangulatos és rendkívüli módon szerethető város (én már beleszerettem), bárkinek, bármikor tiszta szívemből ajánlhatom!

Riga jelképei

- Feketefejűek Háza. A Feketefejűek egy nőtlen kereskedőkből álló céh voltak a középkori Baltikumban; nevüket védőszentjükről, a fekete bőrű afrikai Mauriciuszról kapták. Az egyik a kevés valóban középkori épület közül. Az eredetit 1344-ben építették, azonban miután a II. vh-ban és a szovjet érában súlyosan megrongálódott, 1999-ben újjá kellett építeni.

- „Három fivér”: a legautentikusabb épületegyüttes a városban. Riga legrégebbi háza a jobb oldalon látható, a 15. században épült.

- Szent Péter templom: a rigai horizont meghatározó eleme

- Svéd Kapu: 1698-ban vágták a várfalba. A hóhér a kapu melletti házban lakott - ablakába piros rózsát tett reggelenként, ha munkába indult.

- Macskás ház: a 20. század elején épült ház tulajdonosa egy lett kereskedő volt. Az utca szemközti oldalán működő céh nem volt hajlandó felvenni tagjai közé, ezért mérgében két macskát helyezett el tornyaira, farral a céh épülete felé. A hosszú pereskedés aztán sikerrel végződött: végül is felvették a jóembert a céhbe azzal a kikötéssel, ha elfordítja a macskáit...

- Központi piac: négy egykori zeppelinhangárban kapott helyet.

Riga óvárosa képekben